2006-ban azzal az elképzeléssel alapítottam a BPForex-et, hogy az aktív öngondoskodási lehetőségekre nyitott érdeklődők számára biztosítsak egy könnyen elérhető, fair szolgáltatási kondíciókat. 

Ezt a küldetést végül a WHSelfinvest tulajdonosaival és csapatával tudtam megvalósítani. Választásomat az elmúlt évek, évtizedek piaci eseményei igazolták: a 2008-as válság és bankcsődök, a 2015-ös EUR/CHF szakadás, a magyar és nemzetközi brókercsődök és csalások sem rendítették meg a BPforex-WHS együttműködés stabilitását.

Tornyos Szabolcs, alapító

Kétféle célcsoportnak nyújtunk szolgáltatást:

A befektetésekről

Miért kell egyáltalán befektetésekkel foglalkozni? Amellett, hogy az öngondoskodás egyre gyakrabban felmerülő téma (a világszerte recsegő jóléti nyugdíjrendszereket feszítő problémák miatt), a kamatos kamat elve és hatása annyira mellbevágó, hogy nem lehet elmenni mellette szó nélkül. Einstein szerint a kamatos kamat "az univerzum legnagyobb ereje", aki megérti keres vele, aki nem az fizeti, míg Newton a világ nyolcadik csodájának nevezte.

Az ábrán tőke a sötétzöld rész, a sima kamat van felette, a narancs pedig a kamatos kamat hatása. Magyarul minél hamarabb kezdjük el befektetni a pénzünket, még egy viszonylag szerény kamatozással is sokszorására képes növelni a tőkebefizetéseink értékét. 

Miért félnek az emberek a befektetésektől?

Talán viccesen hangzik, de még formális piackutatást is végeztem (rendesen detektív tükörrel ellátott szobában) a témában, a több mint ezer ügyfelünkkel folytatott beszélgetéseimen túl. Az általam, és a mások által is (akár akadémiai cikkekben) feltárt okok a következők:

1. A befektetésekkel kapcsolatos információk túl bonyolultak

Ez nyilván önmagában valós ok vagy inkább félelem. A befektetések témaköre hatalmas és nagyon mély, sokszor igen komplex matematikai, valószínűségszámítási képletekkel és összefüggésekkel.

De a valós kérdés az, hogy ez csak egy kifogás-e vagy valós visszatartó erő? Ha ennek az állításnak a mélyére nézünk, akkor az egy félelmet sugall; a bizonytalanságtól és az ismeretlentől. Ezek az emberi természet legalapvetőbb félelmei.

Anélkül, hogy nagyon a mélyére mennénk (ennek az általam igen kedvelt) a témának kicsit írnom kell az ide vonatkozó viselkedéstudományi vonatkozásról. A "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" közmondás alapja az, hogy az emberi elme jobban értékeli a biztos "rosszabb" választást, mint a bizonytalanabb, de kedvezőbb, kecsegtetőbb választásokat. Ennek a jelenségnek a neve: a negatív torzulás (negativity bias). Ennek élettani és evolúciós okai vannak. A negatív eseményeknek és kimeneteknek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít az ember, mint a pozitívaknak, hiszen így tudott ősünk túlélni. Továbbá az agy rettentő sok energiát fogyaszt, az egész emberi test energiafogyasztásának ~30%-áért az agy a felelős. Minél több jövőbeli kimenettel kell kalkulálnia az agynak, minél több bizonytalanságot kell kezelnie, annál több energiát fogyaszt. Viszont az ember születésétől, sőt a fajfejlődésétől kezdve önkéntelenül is a kevesebb energiát felhasználó alternatívák irányába halad. Gondolkodni fárasztó. Ergo: ha találunk egy magunk számára is elfogadható kifogást, akkor megnyugszunk és félretesszük a bizonytalant, azaz a bizonyosan magas energiafogyasztással járó témával való foglalkozást. Ezt a belénk kódolt viselkedést sajnos nagyon szívós, tudatos munkával lehet csak időről időre felülírni.

Viszont például egy befektetési alap esetén nem nekünk kell tanulmányozni az egyes befektetési stratégiákat, kiszámolni a várható árfolyammozgásokból fakadó fedezeti stratégiákat, stb. Nekünk annyi a dolgunk, hogy beszélünk egy befektetési tanácsadóval és elolvassuk az adott alap befektetési politikájával foglalkozó dokumentum releváns részeit, kérdéseket fogalmazunk meg és a kérdésekre kapott válaszok mentén haladunk. A fent megfogalmazott komplexitást nem mi kezeljük, hanem az alapkezelő, aki ezért a munkáért meg is van fizetve.

A bonyolultság kezelésének másik módszere a doing by learning, azaz a csinálva tanulás. Erre jó eszközt nyújtanak a különböző demo számlák, amelyekkel játékpénzzel lehet szimulálni a tőzsdei (vagy tőzsdén kívüli) kereskedést. Ha vesszük a fáradságot, nagyon sokat tanulhatunk a piaci mozgásokról, az azokat kiváltó hatásokról.

Tehát a bonyolultság bár igaz, mégis inkább egy jó kifogás, hogy ne kelljen ezzel a témával foglalkozni!

2. Nincs elég pénzem ahhoz, hogy befektessek

Ez a pont annál a nagyon alapvető és egyszerűnek tűnő szabálynál kezdődik, hogy kevesebbet költök, mint amennyi a bevételem. A létminimum közelében élőktől most eltekintve ez a tétel általában ott sérül, hogy az életminőségünket felhúzzuk - teljesen tudattalanul - a keresetünk/bevételeink szintjére. A fogyasztói társadalom rengeteg impulzust szolgáltat nekünk, fogyasztóknak ahhoz, hogy elköltsük az elkölthető jövedelmünket. Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a vágyott tárgyaknak (újabb telefon, jobb/újabb autó, márkásabb ruházat, stb.) és a látszatnak, amilyennek tűnni akarunk mások szemében. Talán innen származik az a mondás, hogy "mindenki a maga szintjén nyomorog". Azaz a milliárdosok még nagyobb yachtra vágynak...

A fentiekből levezetve érdekes módon ahhoz, hogy kevesebbet költsünk, mint amennyi a jövedelmünk egy nagyon tudatos út vezet. A nagyon egyszerű technika, mely szerint a hónap elején elutalunk egy előre megtervezett összeget a megtakarítási/befektetési számlánkra, nagyon sokat segít a feljebb bemutatott folyamat kezelésében. Ezzel a módszerrel nem kell minden felmerülő vágynál kontrollálnunk magunkat (amely valljuk be, nagyon kimerítő). Egyszerűen az első adandó alkalommal már kevesebb elkölthető összeget állítunk vágyainkkal, költekezéseinkkel szembe.

A befektetések minimum összegei mára nagyon lecsökkentek, hála az ún. tört-részvényeknek (fractional shares), melyek segítségével már pár százezer forintból is építhetünk mini portfoliókat magunknak. Ma már nem csak a gazdagok kiváltságai a befektetések, ma már mindannyiunk öngondoskodásának elérhető eszköze.

A másik eszköz ezen az úton az ún. tőkeáttétes befektetési formák, amelyeknél rövid távú (pár napos, pár hetes) pozíciókat vehetünk fel, kifejezetten azzal a spekulációs céllal, hogy a várt árfolyammozgásból (akár kicsi, 1%-nál is kisebb elmozdulásból) profitáljunk. Ezek kockázatos befektetési formák, mert bár hiába igényelnek kevés összeget ezek a pozíciók (általában a megvásárolandó eszköz/részvény/deviza értékének 1-10%-áról van szó), a kockázatot a teljes pozíció tekintetében futjuk.

3. Félek, hogy mindenemet elveszítem

Ennél a pontnál muszáj megkülönböztetni 2 féle kockázatot, amelyet ez a félelem akaratlanul is összemos: az adott befektetési szolgáltatók jelentette kockázatot (brókercsőd, bankcsőd) külön kell kezelnünk a befektetések árfolyam kockázatától.

Az árfolyam kockázatokat részben taglaltam az előző pontban. Ezek a kockázatok a befektetések velejárói, a legkevésbé kockázatos eszközök ígérik a legkisebb hozamot (államkötvények < részvények < egzotikus derivatívák). Ezekre most nem szeretnék kitérni, rengeteg írás, tananyag fellelhető a különböző befektetési eszközökről és tulajdonságaikról. De röviden: egy kellően likvid eszköz (olyan papír, amellyel sokan kereskednek) jellemzően bármikor eladható. Ha az árfolyam ellenünk mozdul el, a veszteségeket kontrollálhatjuk azzal, hogy eladjuk az adott értékpapírt, kiszállunk a pozícióból. Ez pszichésen megterhelő lépés, mert érzelmileg kötődünk az eredeti elképzelésünkhöz, ezért javasolják, hogy már a pozíció felvételekor tegyünk be egy STOP megbízást, azaz határozzunk meg egy olyan veszteségszintet, amely számunkra még elfogadható és adjunk is meg ehhez egy függő megbízást, amely érzelmek nélkül teljesül, amikor ez az árfolyamszint bekövetkezik.

A szolgáltatói kockázatok tekintetében a befektetőknek számos garancia áll rendelkezésére: az EU szigorú szabályokat és befektetővédelmi mechanizmusok működtetését írja élő, így önmagában egy olyan szolgáltatóban már alapból megbízhatunk, amely az EU-ban működik legálisan. Minden ország felügyelete fenntart egyszerű webes keresőket, amelyekkel meggyőződhetünk a kiválasztott szolgáltató jogi hátteréről. És meg is kell győződjünk ezekről a tényekről. Mert nem mindegy, hogy egy szolgáltató például csak kiközvetíti a megbízásunkat az adott piacra, vagy adott esetben a saját könyvei terhére teljesíti a megbízásunkat. Az elsőnél nem fut kockázatot a szolgáltató az ügyfél megbízásából fakadóan, a másodiknál pedig fut. Akár érdekellentétek is felléphetnek az ügyfelekkel szemben, adott esetekben.

Tehát a befektetett összeg elvesztése kontrollálható, a választott pénzügyi/befektetési szolgáltató ellenőrizhető.

A biztonságos tőzsdézésben hiszünk

Partnerünk a WH Selfinvest S.A., akivel 2007 óta dolgozunk együtt, mint kizárólagos magyarországi partner. A WHS egy Luxemburgban bejegyzett társaság, brókeri tevékenységre és portfólió kezelésre vonatkozó engedéllyel rendelkezik. Ezen kívül Franciaországban és Németországban is külön engedélyezett társaság, számos díjjal és elismeréssel. 

• Az ügyfelek pénze elkülönített számlán (omnibus) van kezelve, külön névre szólóan, elkülönítve a WHS céges számlájától.
• Bankcsőd esetén az alábbi biztosítékok védik az ügyfeleket:
• luxemburgi, belga, német és francia bankban elhelyezett letétre maximum 100.000 euro,
• angol bank esetén 75.000 font értékig visszatéríti a garantált készpénzletét összegét, legfeljebb betétenként és cégenként.
• A WHS csődje esetén befektetőnként 20.000 euro összegig védett a befektetés (ez a nyitott pozíciókra vonatkozik, hiszen csak ekkor releváns a brókercég csődje). 
• A WHS mindent megtesz azért, hogy elkerülje az érdekkonfliktust:
• Nem ad tanácsot ügyfeleknek.
• Nem végez saját számlás kereskedést, csak az ügyfelek megbízásait hajtja végre.
• Nem tesz különbséget az ügyfelek között számlaméret, vagy megbízási volumen alapján, mindenkinek ugyanolyan minőségen nyújtja a szolgáltatást.